Bár Anglia egyik legrégibb fajtája, létét mégis egy amerikainak köszönheti, akit annyira elbűvöltek a régi festményeken látható apró kutyácskák, hogy rögtön Angliába utazott, hogy vegyen egyet. De mindenhol csak rövid orrú példányokat talált. Szerencséjére azért fel-felbukkantak normális orrú kölykök is a rövidorrú szülők almaiban, így Mr.Eldridge mindjárt vett is egy-egy példányt belőlük és hazavitte őket tenyészetni. A tenyésztők hamarosan felfigyeltek a kis "torzszülöttekre" és elkezdődött a régi törpespániel új változatának tenyésztése. A fajta hamar elterjedt, sőt népszerűségében mára már túlszárnyalta elődjét.
Kis termete ellenére nem nevezhető ölebnek. Bár szereti és igényli is a babusgatást, a szobában pedig olyan, mint egy úrihölgy/úriember (illedelmesen, halkan közlekedik, csendben heverészik a kanapén), azonban mégsem tekinthető szobakutyának. A séták alkalmával mindjárt megmutatkozik vidám temperamentuma és fejlett vadászösztöne. Értelmes, könnyen idomítható. Kitűnő szaglása és apportírozásra való hajlama jó vadászkutyává teszi, bár ma már szinte kizárólag kedvencként tartják. Kedves, bartáságos, alkalmazkodó természete miatt jól kijön a többi kutyával, és a macskákkal is hamar összebarátkozik. Igazi mindenes kutya: a gyerekek fáradhatatlan játszótársa, a hölgyek elegáns kísérője, a vadászok odaadó, megbízható segítője, a család bájos kedvence, és az idősek gyengéd, megértő társa.