Nevezik harci kutyából lett ölebnek, frakkos úriembernek, de személyes tapasztalataim alapján inkább a vidám kutyus jelző az, amit az utcán szembejövők gondolnak a boston terrierről, és nem tévednek. Valóban, egy viszonylag kistermetű, arányos felépítésű, izmos eb vonul büszkén és vidáman gazdája mellett értelemtől csillogó szemekkel, veleszületett stílussal. A boston terrier általános megjelenése nem csak fizikai jellemzőit, hanem személyiségét is tükrözi, amit szemmel ugyan nem látunk, mégis benyomást gyakorol ránk. A boston terrier kimagaslóan magas fokú intelligenciával rendelkezik. Fogalmazhatunk úgy is, hogy hat a környezetére. Szívesen és könnyen barátkozik emberekkel, kutyákkal, és más állatokkal is. Bár határozott karakter, lendületes és fáradhatatlan, mégis könnyen tanítható, remek társ.
A boston terrier szupernova-szerű karrierje túllépett Amerika határain, a világ minden táján egyre népszerűbb. Hazánkban is egyre többen ismerik, szeretik és keresik, bár rendre összetévesztik a francia bulldoggal. Bostonban és Massachusetts-ben élő állatkedvelők vakmerő gyorsasággal hozták létre a fajtát, amely alig több mint 50 év alatt Amerika kedvence lett. A boston terrier külleme ugyan mutatja, mégis nehéz elhinni, hogy ennek az élénk, mozgékony, ám nyugodt és szeretnivaló ebnek az őseiharci kutyák voltak, sőt a kezdetekben őt magát is használták viadalokra. Az ősanya a bulldog volt, amit egyesek a görög oroszlánharcos kutyáig, mások a molosszusig származtatnak vissza. Az ősapa a bullterrier, az angol bulldog és a fehér angol terrier keresztezése. A cél az volt, hogy a patkányfogú fürge lábát megtartva tompítsák a terrier feszült, érzékeny természetét.
A standard három súlykategóriát jelöl meg, de ez a három méret sem a tenyésztésben, sem a kiállításokon nem válik külön. A színe lehet fekete-fehér, vagy fekete alapon csíkos-fehér. Fülei felállóak, farka rövid, s mindehhez semmiféle csonkításra nincs szükség. Rövid orra miatt horkolhat, és mulatságos hangokat ad ki. Ezzel együtt egészen jól bírja a meleget és a terhelést, természetesen a szélsőségektől óvni kell. Hosszú életű fajta, és mindvégig megőrzi játékosságát. Szívesen úszik, kedveli az agility-t, de alkalmas kísérő- és terápiás kutyának. A kisgyermekes családoknak is bátran ajánlható.
Nem véletlen, hogy a fajtabesorolása szerint „társasági kutya". Bárhová magunkkal cipelhetjük, nem fogunk vele szégyent vallani. A percekkel azelőtt ugrándozó, csetlő-botló rosszaság a kiállítási ringbe, vagy vendégségbe, netán étterembe érve hirtelen átváltozik, hűvös eleganciával fogadja a hódolatot, kifogástalanul viselkedik, és mély nyomot hagy az ott lévők emlékeiben. Amikor viszont hozzá érkeznek, lehengerlően örvend, és pontosan tudja, mivel veheti le a lábáról látogatóját. Ha kell, a boston terrier szertelenül játszik, hempereg, puszit ad, ám ha úgy látja jónak, visszafogottan bújik emberbarátjához, és csak csendesen szuszog, hagyva hogy simogassák.