A hovawart neve a középfelnémet hova = udvar és wart = őrző szavakból alakult ki. Hovawarth, hofwart illetve Hofward néven már a középkori írásokban is szerepel, például a szász tükörben vagy a sváb tükörben, anélkül azonban, hogy a külleméről szó esne. A 19. század elejéig a német nyelvterületen a hovawart megnevezést a házőrző kutyákra is használták.
A 19. század végén írták le először a hovawartot olyan házőrző kutyaként, amely kinézetében megfelel a mai fajtaleírásnak. A 20. század elején Kurt Friedrich König és apja, Bertram König olyan kutyákat keresve, amely a helyzetnek megfelelően viselkedik, újra- és újra rábukkantak ezekre a lógófülú, erős csontozatú jószágokra. Az első világháború után más fajtákkal végzett sikertelen kiképzési kísérletek után Königék arra jutottak, hogy ezt a középkori tipikus paraszti kutyát kell fajtaként tenyészteni. A hovawartot 1937-ben ismerték el önálló fajtaként.
Hosszú szőrű, erőteljes testalkatú, közepes méretű kutya. Könnyen kiképezhető, fegyelmezett és éber, mindamellett jóindulatú és kiegyensúlyozott. A házőrzésen kívül mentő- és kereső feladatokra is használható. Könnyed mozgású, jó futó és ugró. Három színváltozata a fekete, szőke és rajzos.