Közepes termetű, izmos masztiff típusú munkakutya, leginkább őrzésre és csordaterelésre használt eb.
A fajta kialakulásával kapcsolatosan sokféle feltételezés létezik, pontos feljegyzések azonban csak annak modernkori történetéről vannak. Egyik őse valószínűleg a Perro de Ganado Majorero lehetett. Kitenyésztésében a hetvenes években többek közt az amerikai pitbull terriert, a dobermannt, a bullmasztiffot, az amerikai bulldogot, a brazil masztiffot és a rodéziai ridgebacket is használtak.
A szigetvilág és a kontinens kutyáiból egy nagyon erős, kemény fajta alakult ki, melyet eredeti funkciói mellett egyre inkább harcikutyaként is használtak. Területét éberen õrzi, s családját is elszántan védelmezi. Idegeneket nem enged a kertbe vagy a lakásba. Ha a család valamelyik tagja veszélybe kerül, a kanári-szigeteki kutya azonnal közbelép. A szukák általában kezelhetõbbek, mint a kanok. Jól tűri a gyerekek társaságát. Ha más gyerekek bántják a család gyermek tagjait, akkor is a család védelmére kel. A macskákkal és más háziállatokkal jól kijön. Más kutyákkal szemben kifejezetten domináns viselkedésü. A harc elöl nem hátrál meg. Szeretetreméltó, intelligens és ragaszkodó. Idengenekkel bizalmatlan és nyers.
kan testtömege 45–57 kg, a szukáé 38–50 kg
Marmagassága a kan esetében 59-65 cm, a szukáé 55-61 cm